Szeretlek téged,összeköt sok emlék,ha lehetne minden percben veled lennék. De nem vagyok biztos a te érzéseidben, szeretnék szerelmet látni a szemedben.
"Egy mosoly többet ér, mint bármi más, egy pillanat, egy csendes szemvillanás, egy kar mely meleget ad ha fázol, valaki, aki befogad, ha az élet elgázól. Egy ölelés, mely bíztos és meleg, egy szellő, mely suttogja neved,egy kicsit több szeretet,mint kérted, valaki, valahol csendben aggódik érted."
"Nem kívánom, hogy örökké szeress, hogy magadban hordozd emlékemet. De ha kísérnek útolsó utamra, dobj egy szál virágot a síromra. Zokogj te is csendesen, ne félj odalenn már nem fáj semmi sem!"
"Ha majd egyszer a síromnál állsz, s engem többé soha nem látsz, írd a pórba csendesen: őt valaha szerettem..."
"Hiába imádlak,hiába szeretlek, más nézi tüzét ragyogó szemednek. Elűzted az álmot, mert másé az ajkad, tied volt a szívem, de neked nem kellett!"
"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak...mások maradnak egy darabig, lenyomatok ott maradnak a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint az előtt."
"Attól, hogy már nem szeret a világ világ marad...az égbolt égbolt marad, a nevetés nevetés marad... csak ezek nekem már semmit sem jelentenek, mert én már nem én vagyok!"
"Rád gondolok és a sírás folytogat, ha behúnyom a szemem még látom az arcodat! Még hallom a hangod és érzem az illatod! Mintha még mindig itt lennél... A rabod vagyok és az emlékek és az álmok, mintha láncok lennének, fogva tartanak , a múlthoz kötnek.Próbálok szabadúlni, eltépni a köteleket...És feledni, hogy mennyire szerettelek. Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek. s, hogy nélküled végtelenül üressek a nappalok és az éjjek! Elfeledni, hogy kegyetlenül csak játszottál velem! Rád gondolok és a sírás folytogat! Szeretném újra simogatni az arcodat, szeretnem újra megfogni a kezed, hozzád bújni, s hallgatni, ahogy dobog a szíved!"
És az egész világ csak linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek -
kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém,
te vagy honlapja mindnek.
Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért.
Remélem, emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...
Soha ne mondd, hogy ég veled, mert ez azt jelenti, hogy elmész, többé nem találkozunk, és elfelejtesz.. mondd inkább hogy majd látjuk egymást!
Sajnálom, hogy úgy érzed nem vagyok hozzád való
Ezek szerint nem vagyok neked elég jó.
Szeretném ha boldog lennél!
Egy magadhoz valót keresnél.
Kitől nem kell félned, s szeret
Kivel élvezheted az egész életet.
Tán tényleg nem én vagyok az igaz párod,
Járj nyitott szemmel, szeress, s megtalálod.
Arra viszont megkérnélek téged:
Töröld ki rólam minden emléked!
Úgy szeresd az új párod, mintha nem lettem volna soha.
Szívedben ne maradjon lelkemnek sem árnyéka sem pora.
Mert ha egy szem por is könnyet mosna szemedbe,
Nem tudnám elviselni, inkább temessenek földbe!
Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál.
Én szerettelek, de Te csak kihasznátál!
Egyszer rájössz, hogy én szívből szerettelek,
de akkor már késő lesz, én már elfeledtelek.
A szívem másé lesz, mert Te megtagadtad,
és látod, most már Én nevetek rajtad!
Fájni kell a szívnek, ha valakit szeret
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Valakit megszeretni, egy pillanat is elég,
De őt elfeledni, egy élet is kevés!